Az idősek kezdetben nincsenek tudatában halláskárosodásuknak: Hogyan kerülhetjük el?
Március harmadik napja a hallás és a hallás világnapja is. A hallás rendkívül fontos érzékszerv, amelyet az idősek gyakrabban veszítenek el, mint a munkaképes korúak. Hogyan lehet a hallásproblémákat korai stádiumban felismerni? Hogyan alakulnak ki? És egyáltalán kezelhetők-e? MUDr. Miriama Šatalová, az AGEL Bánovce Kórház hosszú távú betegek osztályának orvosa ezekre a kérdésekre is válaszolt.
A statisztikák szerint a 65-70 év közötti idősek egyharmadának van valamilyen fokú halláscsökkenése, és a 75 éves és idősebb idősek körülbelül felének van valamilyen fokú halláscsökkenése. Az életkor előrehaladtával degeneratív változások következnek be a belső fülben és az agyba vezető idegpályák mentén, ami hatással lehet a hallásra. Ezek a változások az úgynevezett szőrsejtek károsodásával is összefüggnek, amelyek kulcsszerepet játszanak a hangjelek agyba történő továbbításában. „A hosszan tartó vagy nagyon intenzív hangok teljesen elpusztíthatják ezeket a szőrsejteket, és maradandó halláskárosodást okozhatnak, mivel ezek a sejtek nem regenerálódnak vagy nőnek vissza. A korral járó halláskárosodásnak még orvosi neve is van – presbyacusis,” magyarázza MUDr. Miriama Šatalová, az AGEL Bánovce Kórház hosszú távú betegekkel foglalkozó osztályának orvosa. Ez tehát egy hosszú távú, fokozatos halláscsökkenési folyamat, amely általában évek alatt fokozatosan következik be. A halláskárosodás mértékétől függően ezután megkülönböztetünk halláskárosodást, részleges halláskárosodást és teljes halláskárosodást. Általában mindkét fület egyszerre érinti, amit „kétoldali halláscsökkenésnek” nevezünk, és magas frekvenciákon okoz halláscsökkenést, ami azt jelenti, hogy a magasabb hangokat nehezebben halljuk. A beszédben ezután úgy tűnik, hogy egyes mássalhangzók nem hallhatóak a beteg számára, így a különböző szavak ugyanúgy hangzanak. Az, hogy mikor és egyáltalán elveszítjük-e a hallásunkat, nagyban függ a genetikai hajlamtól, de például az évek során a zajnak való kitettségtől is.
„Egy lőfegyverrajongó sokkal nagyobb kockázatnak van kitéve, mint mondjuk egy kertész. Bizonyos betegségek befolyásolják a középfül vérellátását; például a magas vérnyomás, a cukorbetegség vagy a szív- és érrendszeri betegségek hozzájárulnak a betegség kialakulásához. Továbbá az ototoxikus, azaz a hallást károsító gyógyszerek is felelősek a halláskárosodásért. Ezek közé tartoznak egyes antibiotikumok, rákellenes gyógyszerek és mások. Az idősek általában több gyógyszert szednek, mint a fiatalabb felnőttek, így náluk a gyógyszerek okozta halláskárosodás is nagyobb eséllyel fordul elő” – írja a Bors. hozzáteszi MUDr. Šatalová.
Nem tudjuk befolyásolni a genetikát
… de ha minimalizáljuk a többi említett tényezőt, megvédhetjük a hallásunkat. Mint sok más betegség megelőzésében, fontos az egészséges és kiegyensúlyozott, sok antioxidánst tartalmazó étrend, a méreganyagok kiiktatása az élelmiszerekből, az ototoxikus gyógyszerek használatának korlátozása, a rendszeres testmozgás, a zaj elkerülése, és ha ez nem lehetséges, akkor a védő fejhallgató használata. Fontos megjegyezni, hogy a halláscsökkenés fokozatosan jelentkezik, és sokan eleinte észre sem veszik, hogy problémájuk van.
„A gyakorlatban úgy tűnik, hogy az idősek felhangosítják a tévét, vagy nehezen értenek meg minket, ha háttérzaj van. A betegnek úgy tűnik, hogy mások érthetetlenül beszélnek, motyognak. Más szóval hallják, de nem értik. Egyes hangok túl hangosnak tűnhetnek számukra, nehezen veszik fel a magasabb hangokat, például a telefoncsörgést vagy a madárcsicsergést, a férfi hangokat könnyebben megértik, mint a női és a gyermekhangokat a vastagságuk miatt” – mondta. mondja az orvos. Az egyik vagy mindkét fülben csengést, zúgást vagy sziszegést is tapasztalnak, amit fülzúgásnak is neveznek, és amely nem múlik el. A halláskárosodás minden bizonnyal nemcsak magukat az időseket érinti, hanem a környezetüket is. Már a fent említett, hangosabb tévézés vagy rádiózás is zavaró lehet nemcsak a hozzátartozók, hanem a szomszédok számára is. Az idős emberrel való kommunikáció során türelmet kell gyakorolni, hiszen gyakran kell megismételni egy-egy kérdést vagy utasítást. Előfordul, hogy maga az idős ember is lemond, és bár nem hall, úgy tesz, mintha megértette volna, amit mondani akarunk neki, ami további félreértésekhez vezethet. Az orvosnak is nagyon türelmesnek kell lennie, amikor rosszul halló beteget vizsgál. Igyekezzünk hangosabban, egészségesebb fülbe beszélni, erősen artikulálni, rövid mondatokat mondani, kérdéseket megismételni, vagy jelekkel jelezni, hogy mit akarunk. Néha írásban is kommunikálok a siket betegekkel – kérdéseket vagy utasításokat írok papírra.
Halláskezelés
Kutatások szerint az időseknél a kezeletlen halláskárosodás növeli a demencia, az Alzheimer-kór vagy a depresszió kialakulásának kockázatát. A halláskárosodás kezelhető orvosilag, sebészileg vagy hallókészülékkel történő hallásjavítással. „Súlyos halláscsökkenés esetén cochleáris implantátum beültetése javallott lehet. Minden a halláskárosodás mértékétől és típusától függ. Mindenképpen azt javaslom azonban, hogy ne egyszerűsítsük le ezt a problémát, és ne tekintsük az öregedés természetes részének, mert nemcsak az egészségre, hanem a páciens életének szociális aspektusára is negatívan hat” – zárja gondolatait Dr. Miriama Šatalová, az AGEL Bánovce Kórház hosszú távú betegek osztályának orvosa.